Izgalmas adok-kapok: van élet a topligákon túl is

A holland bajnokság most nem (csak) a PSV-től hangos: bár az eindhoveniek hat fordulóval a vége előtt tizenöt ponttal vezetik a tabellát, nemrég a bajnokságban és a kupa elődöntőjében is borsot tört az orruk alá egy kiscsapat, ami az egyszeri európai futballdrukker számára némileg ismeretlen. A NEC Nijmegen ráadásul nemcsak egyszer, és nemcsak a PSV ellen teljesített jól: jelenleg a tabella harmadik helyén áll, ezzel a klubtörténelem legjobb bajnoki eredménye felé halad. Április 21-én pedig, hála a már említett PSV elleni 3-2-es kupagyőzelemnek, az AZ Alkmaar együttesével csaphat össze Amszterdamban a Holland Kupa döntőjében. A sikersztori azonban nem most, hanem mintegy öt éve kezdődött.

Nijmegen néhány kilométerre fekszik a német-holland határtól, lakossága nagyjából annyi, mint Debrecennek. Első blikkre nincs benne sok látnivaló: a fő attrakció a University of Radboud, Hollandia egyik legerősebb egyeteme. Másodikra is egy történelmi óvárost, sok bicikliutat és még több, hatalmas egyetemi kollégiumot látni. Azért zöld terület is akad bőséggel, az egyik legnagyobb a Goffertpark, közepén egy tizenkétezres stadionnal, majdnem úgy, mint a Nagyerdőben.

A csapatnak a közelmúltban volt már egy kiugró eredménye, 2024-ben ugyanis közel négy évszázad után először játszott kupadöntőt, és a bajnoki hatodik hellyel szintén húsz éve nem látott eredményt ért el az első osztályban.

Az akkori csapatból Jasper Cillessen, Lasse Schöne vagy a 2015-ös wolfsburgi gólvágó, Bas Dost neve mindenkinek ismerősen csenghet – az akkori edző, Rogier Meijer neve már keveseknek. Meijer játékosként több mint kétszáz meccset húzott le védekező középpályásként a De Graafschaap mezében az első és a másodosztály között ingázva. Itt kezdett az utánpótlásban edzősködni, majd a NEC-t 2020-ban vette át, némi U19-es, majd másodedzői szerepvállalás után. A 2020–21-es poszt-Covid szezonban osztályozóval sikerült a feljutás a legjobbak közé, ezt követte egy tizenegyedik és egy tizenkettedik hely, majd jött a már említett szezon tavalyelőtt.

Az akkori csapat még a labda elleni játékra koncentrálva keskeny 4-2-3-1-ben futballozott, ami négyes tagozódásban főként a labdaszerzésekre és az átmenetekre épített, megnehezítve például a kupadöntőben a Feyenoord és Arne Slot dolgát is, mielőtt az edző Liverpoolba tette volna át a székhelyét.

Tavaly már csak a nyolcadik hely jött össze, a húzóemberek közül Schöne és a balhátvéd, Calvin Verdonk is visszavonult, Meijer pedig a Leverkusennél Kasper Hjulmand segítője lett. Utódnak Dick Schreuder érkezett, egyenesen a spanyol harmadosztályú Castellóntól, a stabilitás helyét pedig egyre inkább átvette a bátorság és az exhibicionizmus.

Aki ritkán pillant a topligák és a magyar bajnokságok küzdelmein túlra, annak elsőre nehéz lehet elképzelni, taktikailag hogyan is néz ki a gyakran lesajnált Eredivisie.