VOOZH about

URL: https://hu.wikipedia.org/wiki/Holmium

⇱ Holmium – Wikipédia


Ugrás a tartalomhoz
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2025. október 22.
Pontosságellenőrzött
67 diszpróziumholmiumerbium
-

Ho

Es
67
Ho
Általános
Név, vegyjel, rendszám holmium, Ho, 67
Latin megnevezésholmium
Elemi sorozatlantanoidák
Csoport, periódus, mező ?, 6, f
Megjelenésezüstfehér
👁 Image
Atomtömeg164,930328(7)[1] g/mol
Elektronszerkezet[Xe] 4f11 6s2
Elektronok héjanként2, 8, 18, 29, 8, 2
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapotszilárd
Sűrűség (szobahőm.)8,79 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on8,34 g/cm³
Olvadáspont1734K
(1461°C, 2662°F)
Forráspont2993 K
(2720 °C, 4928 °F)
Olvadáshő👁 {\displaystyle \Delta _{fus}{H}^{\ominus }}
17,0 kJ/mol
Párolgáshő 👁 {\displaystyle \Delta _{vap}{H}^{\ominus }}
265 kJ/mol
Moláris hőkapacitás(25 °C) 27,15 J/(mol·K)
Gőznyomás
P/Pa1101001 k10 k100 k
T/K14321584(1775)(2040)(2410)(2964)
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezethexagonális
Oxidációs szám3
(bázikus oxid)
Elektronegativitás1,23 (Pauling-skála)
Ionizációs energia 1.: 581,0 kJ/mol
2.: 1140 kJ/mol
3.: 2204 kJ/mol
Atomsugár175 pm
Egyebek
Mágnességparamágneses
Elektromos ellenállás(sz.h.) (poly) 814 nΩ·m
Hővezetési tényező(300 K) 16,2 W/(m·K)
Hőtágulási tényező(sz.h.) (poly)
11,2 µm/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd)(20 °C) 2760 m/s
Young-modulus64,8 GPa
Nyírási modulus26,3 GPa
Kompressziós modulus40,2 GPa
Poisson-tényező0,231
Vickers-keménység481 MPa
Brinell-keménység746 HB
CAS-szám7440-60-0
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A holmium izotópjai
izotóp természetes előfordulás felezési idő bomlás
mód energia (MeV) termék
165Ho 100% Ho stabil 98 neutronnal
Hivatkozások

A holmium a lantanoidák közé tartozó kémiai elem, ezüstfehér színű fém. Vegyjele Ho, rendszáma 67.

Története

[szerkesztés]

A holmiumot Marc Delafontaine(en) és Charles Soret(en) svájci vegyész mutatta ki színképelemzéssel 1878-ban. Tőlük függetlenül a svéd Per Teodor Cleve(en) itterföldekben[2] fedezte fel, ezért születési helyéről, Stockholmról nevezte el (latin neve Holmia).

Tulajdonságai

[szerkesztés]

Fizikai tulajdonságai

[szerkesztés]
👁 Image
Ho2O3, balra: természetes fényben, jobbra: fénycső fényében

A holmium viszonylag lágy és alakítható elem, száraz levegőn, standard nyomáson és hőmérsékleten meglehetősen stabil, és jól ellenáll a korróziónak. Magasabb páratartalom esetén és nagyobb hőmérsékleten azonban – sárgás színű oxid keletkezése közben – gyorsan oxidálódik. Tiszta állapotban fémes, ezüstfehér színű.

A holmium-oxid a megvilágítási körülményektől függően komoly színváltozást mutat. Napfényben enyhén barnás sárga színű. Háromszínű fényben tüzes narancssárga, ilyen körülmények között szinte megkülönböztethetetlen az erbium-oxidtól. E jelenség oka a foszforeszcenciás emissziós sávok szűk volta.[3]

A természetben előforduló elemek közül e háromértékű ritkaföldfém rendelkezik a legnagyobb mágneses momentummal (10,6 µB), és más szokatlan mágneses sajátságokkal is bír. Ittriummal keverve erősen mágneses vegyületeket képez.[4] Környezeti körülmények között a holmium paramágneses, de 19 K alatti hőmérsékleten ferromágnesessé válik.[5]

Kémiai tulajdonságai

[szerkesztés]

A fémholmium levegőn lassan fényét veszti, és meggyújtva könnyen holmium(III)-oxiddá ég el:

4 Ho + 3 O2 → 2 Ho2O3

Elég elektropozitív fém, hideg vízzel lassan, forró vízzel meglehetősen gyorsan reagál, miközben holmium-hidroxid keletkezik:

2 Ho (s) + 6 H2O (l) → 2 Ho(OH)3 (aq) + 3 H2 (g)

A holmium reagál a halogénekkel is:

2 Ho (s) + 3 F2 (g) → 2 HoF3 (s) [rózsaszín]
2 Ho (s) + 3 Cl2 (g) → 2 HoCl3 (s) [sárga]
2 Ho (s) + 3 Br2 (g) → 2 HoBr3 (s) [sárga]
2 Ho (s) + 3 I2 (g) → 2 HoI3 (s) [sárga]

Híg kénsavban készségesen oldódik, a reakció során sárga színű Ho(III)-ionokat tartalmazó oldat keletkezik, melyben [Ho(OH2)9]3+ komplexek formájában fordul elő:[6]

2 Ho (s) + 3 H2SO4 (aq) → 2 Ho3+ (aq) + 3 SO2−4 (aq) + 3 H2 (g)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Holmium című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Standard atomic weights 2017 – Commission on Isotopic Abundances and Atomic Weights (CIAAW).(Hozzáférés: 2018. október 7.)
  2. Itterföld: ritkaföldfémek oxidjainak keveréke a svéd Ytterby(en) környékéről, melyekben az ittrium a leggyakoribb elem. Johan Gadolin finn vegyész fedezte fel 1794-ben.
  3. Yiguo Su et al.(2008).„Hydrothermal Synthesis of GdVO4:Ho3+ Nanorods with a Novel White-light Emission”. Chemistry Letters37, 762. o. DOI:10.1246/cl.2008.762.
  4. C. K. Gupta, Nagaiyar Krishnamurthy. Extractive metallurgy of rare earths.CRC Press, 32. o.(2004). ISBN 0415333407
  5. Jiles, David. Introduction to magnetism and magnetic materials.CRC Press, 228. o.(1998). ISBN 0412798603
  6. Chemical reactions of Holmium.Webelements.(Hozzáférés: 2009. június 6.)

Források

[szerkesztés]
  • Dr. OttoAlbrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1982. 2 kötet., 501. o. ISBN963-10-3269-8
  • N. N. GreenwoodA. Earnshaw: Az elemek kémiája. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2004. 3 kötet., 1687. o. ISBN963-19-5255-X
  • Kis kémiai szótár. Fordította Hársing Lászlóné. Budapest: Gondolat. 1972. 182–183. o.
  • Hans Breuer: Atlasz – Kémia. Fordította Ungvárai János és Ungvárainé dr. Nagy Zsuzsanna. Harmadik, javított kiadás. Budapest: Athenaeum 2000 Kiadó Kft. 2003. 221. o. ISBN963-9471-35-6

További információk

[szerkesztés]
👁 Image
Ez a kémiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!