A holmium a lantanoidák közé tartozó kémiai elem, ezüstfehér színű fém. Vegyjele Ho, rendszáma 67.
Története
[szerkesztés]A holmiumot Marc Delafontaine(en) és Charles Soret(en) svájci vegyész mutatta ki színképelemzéssel 1878-ban. Tőlük függetlenül a svéd Per Teodor Cleve(en) itterföldekben[2] fedezte fel, ezért születési helyéről, Stockholmról nevezte el (latin neve Holmia).
Tulajdonságai
[szerkesztés]Fizikai tulajdonságai
[szerkesztés]A holmium viszonylag lágy és alakítható elem, száraz levegőn, standard nyomáson és hőmérsékleten meglehetősen stabil, és jól ellenáll a korróziónak. Magasabb páratartalom esetén és nagyobb hőmérsékleten azonban – sárgás színű oxid keletkezése közben – gyorsan oxidálódik. Tiszta állapotban fémes, ezüstfehér színű.
A holmium-oxid a megvilágítási körülményektől függően komoly színváltozást mutat. Napfényben enyhén barnás sárga színű. Háromszínű fényben tüzes narancssárga, ilyen körülmények között szinte megkülönböztethetetlen az erbium-oxidtól. E jelenség oka a foszforeszcenciás emissziós sávok szűk volta.[3]
A természetben előforduló elemek közül e háromértékű ritkaföldfém rendelkezik a legnagyobb mágneses momentummal (10,6 µB), és más szokatlan mágneses sajátságokkal is bír. Ittriummal keverve erősen mágneses vegyületeket képez.[4] Környezeti körülmények között a holmium paramágneses, de 19 K alatti hőmérsékleten ferromágnesessé válik.[5]
Kémiai tulajdonságai
[szerkesztés]A fémholmium levegőn lassan fényét veszti, és meggyújtva könnyen holmium(III)-oxiddá ég el:
- 4 Ho + 3 O2 → 2 Ho2O3
Elég elektropozitív fém, hideg vízzel lassan, forró vízzel meglehetősen gyorsan reagál, miközben holmium-hidroxid keletkezik:
- 2 Ho (s) + 6 H2O (l) → 2 Ho(OH)3 (aq) + 3 H2 (g)
A holmium reagál a halogénekkel is:
- 2 Ho (s) + 3 F2 (g) → 2 HoF3 (s) [rózsaszín]
- 2 Ho (s) + 3 Cl2 (g) → 2 HoCl3 (s) [sárga]
- 2 Ho (s) + 3 Br2 (g) → 2 HoBr3 (s) [sárga]
- 2 Ho (s) + 3 I2 (g) → 2 HoI3 (s) [sárga]
Híg kénsavban készségesen oldódik, a reakció során sárga színű Ho(III)-ionokat tartalmazó oldat keletkezik, melyben [Ho(OH2)9]3+ komplexek formájában fordul elő:[6]
- 2 Ho (s) + 3 H2SO4 (aq) → 2 Ho3+ (aq) + 3 SO2−4 (aq) + 3 H2 (g)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Holmium című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Standard atomic weights 2017 – Commission on Isotopic Abundances and Atomic Weights (CIAAW).(Hozzáférés: 2018. október 7.)
- ↑ Itterföld: ritkaföldfémek oxidjainak keveréke a svéd Ytterby(en) környékéről, melyekben az ittrium a leggyakoribb elem. Johan Gadolin finn vegyész fedezte fel 1794-ben.
- ↑ Yiguo Su et al.(2008).„Hydrothermal Synthesis of GdVO4:Ho3+ Nanorods with a Novel White-light Emission”. Chemistry Letters37, 762. o. DOI:10.1246/cl.2008.762.
- ↑ C. K. Gupta, Nagaiyar Krishnamurthy. Extractive metallurgy of rare earths.CRC Press, 32. o.(2004). ISBN 0415333407
- ↑ Jiles, David. Introduction to magnetism and magnetic materials.CRC Press, 228. o.(1998). ISBN 0412798603
- ↑ Chemical reactions of Holmium.Webelements.(Hozzáférés: 2009. június 6.)
Források
[szerkesztés]- Dr. Otto–Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1982. 2 kötet., 501. o. ISBN963-10-3269-8
- N. N. Greenwood–A. Earnshaw: Az elemek kémiája. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2004. 3 kötet., 1687. o. ISBN963-19-5255-X
- Kis kémiai szótár. Fordította Hársing Lászlóné. Budapest: Gondolat. 1972. 182–183. o.
- Hans Breuer: Atlasz – Kémia. Fordította Ungvárai János és Ungvárainé dr. Nagy Zsuzsanna. Harmadik, javított kiadás. Budapest: Athenaeum 2000 Kiadó Kft. 2003. 221. o. ISBN963-9471-35-6
További információk
[szerkesztés]- a magyar Wikipédia holmiumot tartalmazó vegyületeinek listája külső keresővel
