A NeoOffice megszűnt irodai alkalmazáscsomag macOS rendszerre, amelyet a Planamesa Inc. fejlesztett.^[2] A program a LibreOffice kereskedelmi forkja volt, és tartalmazott szövegszerkesztőt, táblázatkezelőt, prezentációkészítő és grafikus modult is. Egyes olyan funkciókat is kínált, amelyek a LibreOffice és az Apache OpenOffice macOS-es változataiból hiányoztak.^[3] Az utolsó kiadások a LibreOffice 4.4-re épültek.^[4] Az utolsó változat a 2022.7-es verzió volt, amely 2023. szeptember 2-án jelent meg. 2023 decemberétől a projekt már nem aktív. A fejlesztők a felhasználóknak a LibreOffice használatára való áttérést javasolták, amelyhez a NeoOffice fejlesztője, Patrick Luby is hozzájárult.^[5]

Az OpenOffice.org 3.0 előtti macOS-változatai még nem rendelkeztek natív Mac-felülettel; használatukhoz X11 vagy XDarwin telepítése kellett.^[6] A NeoOffice volt az első OpenOffice.org-alapú fork, amely natív Mac OS X-élményt kínált.^[7] Később mind a LibreOffice, mind az Apache OpenOffice hasonlóan natív macOS-felületet vezetett be.^[8]

A projekt eredetileg azt vizsgálta, hogyan lehet az OpenOffice.org-ot natívan átültetni Mac OS X-re. Az első változat neve NeoOffice/J volt, mivel a rendszer Java-integrációját használta.^[6][9] Létezett egy párhuzamos NeoOffice/C projekt is, amely az Apple Cocoa API-jaira épült, de ez túl instabilnak bizonyult, ezért elvetették. Az 1.2-es verziótól a „/J” utótagot elhagyták.^[10]

A NeoOffice 3.1.1 és a NeoOffice 2015 közötti kiadások az OpenOffice.org 3.1.1-re épültek, bár a későbbi változatok a LibreOffice és az Apache OpenOffice stabilitási javításait is átvették.^[11][12] A NeoOffice 2017 és az annál újabb verziók már teljes mértékben a LibreOffice-ra épültek.^[13][14]

2013-ban a NeoOffice kereskedelmi terjesztési modellre váltott a Mac App Store-on keresztül.^[15][16] 2016-ban a forráskód még ingyenesen elérhető volt, de a programcsomag csak fizetős licenccel volt beszerezhető. Ez 2022-ben megváltozott: a forráskód és a commitok teljes egészében megjelentek a GitHubon, és maga az alkalmazás is ingyenessé vált. A projekt később már „a LibreOffice régi forkjaként” hivatkozott magára, és jelezte, hogy a fejlesztés megszűnt.^[17]

A főbb kiadások közé tartozott a NeoOffice 3.0 (2009), a NeoOffice 3.2 (2011), a NeoOffice 3.3 (2012), a NeoOffice 2013, 2014 és 2015, majd a LibreOffice-alapú NeoOffice 2017 és a végső 2022.7-es verzió.^[18][19] A 2022.1-es kiadás már univerzális telepítőt kínált, és natívan futott Apple silicon alapú Mac számítógépeken.

A NeoOffice számos dokumentumformátum mentését és szerkesztését támogatta. A szövegszerkesztő modul kezelte többek között az OpenDocument szöveges formátumait, a Microsoft Word különféle változatait, az RTF-et, a HTML-t, a DocBookot és a DOCX-et. A táblázatkezelő támogatta az ODS, XLS, XLSX, CSV és más régebbi StarCalc-formátumokat is. A prezentációs modul képes volt ODP, PPT és PPTX fájlok kezelésére, míg a rajzolómodul az ODG és rokon formátumokat támogatta. Emellett adatbázis- és képletszerkesztő modulja is volt.^[20] Alapértelmezés szerint a NeoOffice az OpenDocument formátumot használta, amely az OASIS által szabványosított XML-alapú fájlformátum.^[21]

A Sun az OpenOffice.org-ot kezdetben a LGPL és a SISSL alatt adta ki, majd később csak LGPL alatt.^[22] A központi kódbázishoz való hozzájárulásokhoz szerzői jogi átruházást is megkövetelt, ami lehetővé tette a Sun számára saját, zárt változatok létrehozását, például a StarOffice esetében. A NeoOffice fejlesztői nem ruházták át kódjukat a Sunra, így az nem kerülhetett be a hivatalos OpenOffice.org-verziókba. Kezdetben történtek kísérletek a NeoOffice és az OpenOffice.org fejlesztői közötti szorosabb együttműködésre, de a NeoOffice fejlesztői szerint az egyeztetés túl sok időt igényelt.^[23] Az OpenOffice.org fejlesztői ugyanakkor azt állították, hogy a közös munka lehetőségét felajánlották, de azt a NeoOffice oldaláról elutasították. Később a NeoOffice fejlesztői támogatásukat fejezték ki a LibreOffice és a The Document Foundation megalakulása iránt.^[24]

• Hivatalos weboldal