VOOZH about

URL: https://hu.wikipedia.org/wiki/Styracosaurus

⇱ Styracosaurus – Wikipédia

Ugrás a tartalomhoz
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2025. október 22.
Pontosságellenőrzött
Styracosaurus
Evolúciósidőszak:késő kréta
↓
👁 A Styracosaurus művészi rekonstrukciója
A Styracosaurus művészi rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria)
Rend: Madármedencéjűek (Ornithischia)
Alrend: Cerapoda
Csoport: Marginocephalia
Alrendág: Ceratopsia
Öregcsalád: Ceratopsoidea
Család: Ceratopsidae
Alcsalád: Centrosaurinae
Nem: Styracosaurus
Lambe, 1913
Fajok
  • †S. albertensis Lambe, 1913 (típus)
  • †S. ovatus Gilmore, 1930
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Styracosaurus témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Styracosaurus témájú kategóriát.

A Styracosaurus (jelentése 'tüskés gyík', az ógörög στύραξ / sztürax – a hopliták által használt dorü nyelének alsó végén levő bronz lándzsahegy – és a σαῦρος / szaürosz 'gyík' szavak összetételéből)[1] a növényevő ceratopsia dinoszauruszok egyik neme, amely a kréta időszakban (a campaniai korszakban) élt, körülbelül 76,5–75,0millió évvel ezelőtt. A nyakfodrából 4–6szarv állt ki, az álla két oldalán, a szemei alatt egy-egy kisebb volt, az orrán pedig egy nagyobb helyezkedett el, ami akár 15centiméter széles és 57centiméter hosszú is lehetett. A szarvak és a nyakfodor feladata vagy feladatai éveken át viták tárgyát képezték.

A Styracosaurus aránylag nagy méretű dinoszaurusz volt, elérhette az 5,5méteres hosszúságot és a 2,7tonnás testtömeget. A magassága nagyjából 1,8méter volt. A Styracosaurus négy rövid lábbal és zömök testtel rendelkezett. A farka elég rövid volt. A koponyáján egy csőr helyezkedett el, vágásra alkalmas fogai pedig fogkészletekben sorakoztak, ami arra utal, hogy feldarabolta a növényeket. Más ceratopsiákhoz hasonlóan ez a dinoszaurusz is feltehetően csordákban élt, és nagy csoportokban vándorolt, ahogy arra a csontmedrek utalnak.

A Lawrence Lambe által 1913-ban elnevezett Styracosaurus a Centrosaurinae alcsalád tagja volt. Jelenleg két faja ismert, az S. albertensis és az S. ovatus. A nemhez kapcsolt további fajokat idővel máshová sorolták be.

Anatómia

[szerkesztés]

A Styracosaurus felnőtt példányai körülbelül 5,5méteres hosszúságot és 2,7tonnás tömeget értek el.[2] A súlyos koponya nagy orrnyílásokkal, egy magas orrszarvval és egy nyakfodorral volt ellátva, melynek tetejéből legalább négy tüske állt ki. A négy leghosszabb nyakfodortüske hossza megközelítette az orrszarvét, azaz körülbelül 50–55centiméteresre nőttek meg.[3] A holotípus példány hiányos orrszarvának hossza a becslés szerint elérte az 57centimétert.[4] Más Styracosaurus példányok és a Centrosaurus orrszarva alapján valószínű, hogy ez a testrész a közepe táján meghajlott.[5]

👁 Image
A Styracosaurus és az ember méretének összehasonlítása
👁 Image
A Styracosaurus albertensis koponyája, az Amerikai Természetrajzi Múzeumban (American Museum of Natural History)

A Styracosaurus koponyája a nagy orrszarv és a négy nyakfodortüske mellett változatos koponyadíszítéssel volt ellátva. Egyes példányok nyakfodrának hátsó szegélyén a Centrosauruséhoz hasonló, de valamivel kisebb kampószerű nyúlványok és kidudorodások helyezkedtek el. Más egyedeknél a szegélyek kevésbé voltak látványosak, Némelyikük a típuspéldányhoz hasonlóan egy harmadik pár hosszú nyakfodortüskével is rendelkezett. A második fajnak, az S. ovatusnak a jobban ismert S. albertensisszel ellentétben csak négy hosszú tüskéje volt, melyek nagyobb mértékben hajlottak egymás felé. Némelyik példánynál a szegélyeket kisebb tüskék díszítették. A fiatalabbak egy-egy közepes méretű, gúla alakú szemöldökszarvval is rendelkeztek, amit a felnőtteknél mélyedések váltottak fel.[5] A legtöbb ceratopsidához hasonlóan a Styracosaurus nyakfodra nagy nyílásokkal (fenestraekkel) volt ellátva. Az állat szája egy fogatlan csőrben végződött.

A Styracosaurus zömök teste hasonlított egy orrszarvúéra. Erős vállait jól használhatta a fajtársakkal vívott harcok során. A Styracosaurus farka aránylag rövid volt. A lábujjain pataszerű végső ujjpercek (ungualok) voltak, melyeket szaru borított.[2]

A Styracosaurus és általában a ceratopsidák végtagjainak elhelyezkedésével kapcsolatban több különböző elképzelés született; az egyik szerint a lábaik a test alatt, a másik szerint pedig terpesztett helyzetben álltak. A témával foglalkozó legújabb mű szerint az a legvalószínűbb, hogy állat a mellső lábait részben behajlítva tartotta.[6] Gregory Paul és őslénykutató kollégája, a Koppenhágai Egyetem Zoológiai Múzeumában dolgozó Per Christiansen feltételezett, és terpesztett lábakra nem utaló ceratopsia lábnyomok vizsgálata alapján kijelentették, hogy az olyan nagy ceratopsiák, mint a Styracosaurus, az elefántoknál nagyobb sebességű futásra is képesek voltak.[7]

Osztályozás

[szerkesztés]

A Styracosaurus „a feltűnő orrszarvval, közepes méretű szemöldökszarvakkal, rövid nyakfodron található kis squamosális csontokkal, a többi ceratopsiához képest magas, mély arccal és egy, az orrnyílások mögött levő nyúlvánnyal rendelkező”[8] nagy, észak-amerikai ceratopsiák Centrosaurinae alcsaládjának tagja. A klád további tagjai közé tartozik a Centrosaurus (melyről a csoportot elnevezték),[9][10] a Pachyrhinosaurus,[9][11] az Avaceratops,[9] az Einiosaurus,[11][12] az Albertaceratops,[12] az Achelousaurus,[11] a Brachyceratops[13] és a Monoclonius,[9] bár ez utóbbi kettő kétséges nemnek számít. A centrosaurina fajok és az egyes példányok közötti különbség miatt sok vita folyik az egyes nemekről és fajokról, például arról, hogy a Centrosaurus és/vagy a Monoclonius érvényesek-e, diagnosztikusak-e, illetve hogy különböző ivarúak-e.

1996-ban Peter Dodson elég különbséget talált a Centrosaurus, a Styracosaurus és a Monoclonius között a nemek fenntartásához, emellett kimutatta, hogy a Styracosaurus és a Centrosaurus jobban hasonlítottak egymásra, mint amennyire bármelyikük is hasonlított a Monocloniusra. Dodson úgy gondolta, hogy a Monoclonius egyik faja, az M. nasicornis talán valójában a Styracosaurus nősténye lehetett.[14] Voltak, akik egyetértettek az értékelésével, mások azonban nem fogadták el a Monoclonius nasicornist a Styracosaurus nőstényeként, illetve a Monocloniust érvényes nemként.[5][15] Bár a nemi kétalakúság felvetődött egy korábbi ceratopsiánál, a Protoceratopsnál is,[16] nincs rá szilárd bizonyíték egyetlen ceratopsida esetében sem.[17][18][19]

Eredet

[szerkesztés]

A Styracosaurus evolúciós eredete sok éven át ismeretlen volt a korai ceratopsiák fosszilis anyagának hiányos volta miatt. A Protoceratops 1922-ben történt felfedezése megvilágította a korai ceratopsidák rokoni kapcsolatait,[20] de évtizedek teltek el, mielőtt a további leletekből összeállt a kép. Az 1990-es és 2000-es évek olyan leletei, mint a legkorábbi ismert, szemöldökszarvakkal rendelkező ceratopsia, a Zuniceratops és az első jura időszakból ismert ceratopsia, a Yinlong utalnak arra, hogyan nézhettek ki a Styracosaurus ősei. Ezek az új felfedezések fontosak a szarvas dinoszauruszok eredetének felvázolásában, és arra utalnak, hogy a csoport a jura időszaki Ázsiából származik, illetve, hogy az igazi szarvas dinoszauruszok a késő kréta kor kezdetén, Észak-Amerikában jelentek meg.[13]

Felfedezések és fajok

[szerkesztés]

A Styracosaurus első fosszilis maradványaira Charles Mortram Sternberg talált rá a kanadai Albertában (a napjainkban Dinoszaurusz Tartományi Park néven ismert területen, a jelenleg Dinosaur Park-formációnak nevezett geológiai képződményben), neve pedig Lawrence Lambe-tól származik, 1913-ból. A lelőhelyet 1935-ben újra felkereste a Royal Ontario Múzeum csapata, amely rátalált a hiányzó állkapocsra és a csontváz további részeire. A fosszíliák alapján az S. albertensis körülbelül 5,5–5,8méter hosszú és a csípőjénél 1,65méter magas volt.[3] Az első koponya szokatlan jellegzetessége a bal oldalon levő kisebb fodortüske, amit alul részben átfed a mellette levő. Úgy tűnik, hogy a tüske ezen a ponton eltört, és körülbelül 6centiméterrel megrövidült. E terület normális alakja ismeretlen, mivel a nyakfodor jobb oldala nem őrződött meg.[5]

👁 Image
A Styracosaurus „parksi”, az AM5372 jelzésű példány csontváza

Barnum Brown és a New York-i Amerikai Természetrajzi Múzeum őslénykutató csapata 1915-ben szintén talált egy közel teljes, tagolt csontvázat és egy részleges koponyát a Dinosaur Park-formációban, az albertai Steveville közelében. Brown és Erich Maren Schlaikjer összehasonlították a leleteket, és annak ellenére, hogy mindkettő ugyanarról a helyről került elő, felszínes eltéréseket találtak rajtuk, ami megerősítette, hogy e második fosszília egy új fajhoz tartozik, így a példányról Styracosaurus parksi néven készítettek leírást, William Parks tiszteletére.[21] A Brown és Schlaikjer által felsorolt eltérések között szerepelt az S. albertensisétól meglehetősen eltérő járomcsont, valamint a kisebb farokcsigolyák. Emellett az S. parksi jóval robusztusabb állcsonttal, rövidebb állkapoccsal és a típusfajétól alakjában eltérő nyakfodorral rendelkezett.[21] A koponya nagy részét azonban gipsszel rekonstruálták, és az eredeti, 1937-es cikk nem tartalmaz illusztrációt a koponyacsontok valódi formájáról.[3] Ezt a leletet jelenleg az S. albertensis példányaként tartják számon.[5][13]

2006 nyarán, az albertai Drumhellerben levő Royal Tyrrell Őslénytani Múzeumban (Royal Tyrrell Museum of Palaeontology) dolgozó Darren Tanke rátalált az S. parksi egykori lelőhelyére.[5] Itt olyan koponyadarabokat fedezett fel, amiket még az 1915-ös kutatócsapat hagyott hátra. Összegyűjtötte a maradványokat, remélve hogy több is előkerül, lehetővé téve egy újabb, a koponyáról szóló leírás elkészítését és annak eldöntését, hogy az S. albertensis és az S. parksi azonosak-e. A Tyrrel Múzeum emellett több részleges Styracosaurus koponyát is begyűjtött.[22] A Dinoszaurusz Tartományi Park területén legalább egy másik csontmeder (a 42-es számú) is ismertté vált (más, a Styracosaurusénak tulajdonított csontmedrek inkább több különböző állat és nem diagnosztikus ceratopsia összekeveredett maradványait tartalmazzák). A 42-es csontmederből sok koponyarész, például szarvak, állcsontok és nyakfodor darabok kerültek elő.[5]

A harmadik fajról, a montanai Two Medicine-formációból származó S. ovatusról Charles W. Gilmore készített leírást 1930-ban. A fosszilis anyag hiányos, a legjobb része a nyakfodor falcsonti darabja, de a legkülönösebb jellemzője a középvonalhoz közeli, és az S. albertensisétől eltérően nem kifelé, hanem a középvonal irányába hajló tüskepár. Emellett három helyett mindkét oldalon csak két tüskepárral van ellátva. A tüskék sokkal rövidebbek az S. albertensisnél levőknél, még a leghosszabb is csak 295milliméter hosszú.[23] A Michael J. Ryan, Robert Holmes és A. P. Russell által készített újabb, a Styracosaurus koponyamaradványairól szóló áttekintés alapján a két faj különbözik egymástól.[5]

Több, a Styracosaurushoz kapcsolt fajt időközben más nemekhez soroltak át. Az Edward Drinker Cope által 1890-ben a Monoclonius egyik fajaként leírt, és csupán egy orrcsont és egy, a Styracosauruséhoz hasonló egyenes orrszarv alapján ismert példányt 1915-ben S. sphenocerus néven a Styracosaurushoz kapcsolták.[24] Az amatőr őslénykutatóktól, Stephen és Sylvia Czerkastól származó, nem hivatalos „S. makeli”, melyet 1990-ben, egy képaláírásban említettek meg, az Einiosaurus korai neve.[25] Az „S. borealis” egy korai, nem hivatalos név az S. parksi számára.[26]

Ősbiológia

[szerkesztés]

A Styracosaurust és más szarvas dinoszauruszokat a populáris kultúrában gyakran csordában élő állatként ábrázolják. Az albertai Dinosaur Park-formáció közepe táján levő egyik csontmeder a Styracosaurus maradványairól ismert. Ez a lelőhely különböző típusú folyami lerakódásokhoz kapcsolódik.[22][27] A tömeges pusztulás nem csak annak a következménye lehet, hogy az állatok csordában éltek, ugyanis más okból is összegyűlhettek, például egy víznyelő miatt, szárazság idején, ami arra utal, hogy az éghajlat évszakokból állt és félig száraz volt.[28] A Styracosaurus a formáció egy, a Centrosaurus lelőhelyénél magasabban fekvő (és kimondottan ehhez a nemhez tartozó) részéről ismert, ami arra utal, hogy a Styracosaurus felváltotta a Centrosaurust, ahogy a környezet megváltozott.[15]

Fogazat és étrend

[szerkesztés]

A Styracosaurus növényevő dinoszaurusz volt, amely a feje elhelyezkedéséből adódóan valószínűleg többnyire aljnövényzettel táplálkozott. Az is lehetséges, hogy a szarvai, a csőre és a tömege kihasználásával ledöntötte a magasabb növényeket.[13][29] Az állcsontok egy mély, keskeny csőrben végződtek, ami alkalmasabb lehetett a megragadásra és a tépésre, mint a harapásra.[30]

A ceratopsidák és köztük a Styracosaurus fogai készletekben helyezkedtek el. A felső, régebbi fogakat folyamatosan felváltották a lejjebb levő újak. A szintén fogkészletekkel rendelkező hadrosauridáktól eltérően a ceratopsidák fogai csak daraboltak, nem őröltek.[13] Egyes tudósok szerint a Styracosaurushoz hasonló ceratopsidák pálmákat és cikászokat fogyasztottak,[31] míg más növényevők inkább a tűlevelűeket részesítették előnyben.[32] Dodson felvetette, hogy a késő kréta kori ceratopsiák talán kidöntötték a zárvatermő fákat, majd levagdosták a leveleiket és az ágaikat.[33]

Szarvak és nyakfodor

[szerkesztés]
👁 Image
Közelkép az Amerikai Természetrajzi Múzeum (American Museum of Natural History) Styracosaurus albertensis koponyájának oldaláról

A Styracosaurus nagy orrszarvai és nyakfodra a dinoszauruszok legegyedibb arcdíszei közé tartoznak. Feladatuk az első szarvas dinoszauruszok felfedezése óta vita tárgyát képezi.

A 20. század elején az amerikai őslénykutató, R. S. Lull kijelentette, hogy a ceratopsia dinoszauruszok nyakfodra izomtapadási pontként szolgált az állkapocs izmok számára.[34] Később a Styracosaurusszal kapcsolatban feljegyezte, hogy a tüskék félelmetes külsőt kölcsönöztek az állatnak.[35] 1996-ban Dodson részben támogatta az izomtapadási pontok ötletlét, és részletes diagramot készített a Styracosaurus és a Chasmosaurus lehetséges izomtapadási pontjairól, de nem értett egyet azzal az elképzeléssel, ami szerint az izmok teljesen betöltötték a nyakfodor nyílását.[36] C. A. Forster sem talált bizonyítékot a nyakfodor nagy izomtapadási pontjaira vonatkozóan.[17]

Hosszú időn át úgy hitték, hogy a Styracosaurushoz hasonló ceratopsiák a nyakfodrukat és a szarvaikat védekezésre használták koruk nagy ragadozó dinoszauruszaival szemben. Habár a ceratopsida koponyákon talált mélyedéseket, lyukakat, horzsolásokat és más sérüléseket gyakran a szarvak harc közben okozott sérüléseinek tulajdonítják, egy 2006-os tanulmány nem talált bizonyítékot arra, hogy ezeket az elváltozásokat szarvakkal történt szúrás okozta (például sem fertőzésnek, sem gyógyulásnak nincs jele). Ehelyett nem kóros csontfelszívódást vagy ismeretlen csontbetegséget állapítottak meg okként.[37]

A Styracosaurus és a rokonságába tartozó nemek nagy nyakfodra segíthetett a testfelület hőszabályzás érdekében történő megnövelésében,[38] ahogyan azt a ma élő elefántok fülei is teszik. Ehhez hasonló elmélet született a Stegosaurus lemezeivel kapcsolatban is,[39] ez azonban önmagában nem elegendő a Ceratopsidae család tagjainál látható bizarr és túlzott elváltozások megmagyarázására.[13] Ez a megfigyelés nagy mértékben utal arra, hogy e testrészek elsődleges célja a jelzés lehetett.

Az elmélet, amely szerint a nyakfodor a párzás során történő pózolásra szolgált 1961-ből, Leo Davitasvilitől származik. Ezt az elképzelést egyre szélesebb körben fogadják el.[17][40] A bizonyíték, ami szerint a látható jelzés fontos volt az udvarlás vagy más társas viselkedés során, abból a tényből következik, hogy a szarvas dinoszauruszok arcdíszei feltűnően különböztek, így az egyes fajok nagy mértékben eltértek egymástól. A ma élő, szarvakkal és arcdíszekkel rendelkező állatok ilyen módon használják hasonló függelékeiket.[41]

Popkulturális hatás

[szerkesztés]
👁 Image
Styracosaurus modell a lengyelországi Bałtów Jurassic Parkban

A Styracosaurus egyedi nyakfodra és szarva miatt jól felismerhető. A fejhez kapcsolódó tüskék, kampók és szarvak már a filmtörténet kezdetén is megragadták a filmkészítők képzeletét, és idővel egyre többször tűntek fel a filmvásznon:

  • A jelentősebb alkotások közé tartozik a The Son of Kong (1933), amelyben a Styracosaurus a film szereplőivel harcol.[42]
  • Az 1969-ben készült Tiltott völgyben (The Valley of Gwangi) a Styracosaurus egy húsevő dinoszaurusszal kerül szembe.[43]
  • Az 1975-ös The Land That Time Forgot egyik jelenetében két példányt elpusztít egy német tengeralattjáró.
  • A Disney 2000-ben készült animációs filmjében, a Dínóban (Dinosaur), egy Eema nevű idős Styracosaurus szerepel, aki háziállatként tart egy kicsi Ankylosaurust, Earlt.[44]
  • Látható például a Power Rangers: Dino Thunder, a Dinosaur King, Dinozaurs, a Dino-Riders, a Dinosaucers rajzfilmekben.[45] és a Zoids című sorozatokban.[46]
  • Több videójátékban is megtalálható, például a Jurassic Park alapján készült játékokban, valamint a Turok sorozatban, a Zoo Tycoon 2 Dino Danger Pack kiegészítőjében és a Banjo-Kazooie-ban.
  • A Jurassic Park filmben nem szerepel, bár az Őslénypark című regényben, ami alapján a film készült, megemlítik a park dinoszauruszainak listáján.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Liddell,Scott. Greek-English Lexicon, Abridged Edition.Oxford, UK:Oxford University Press(1980). ISBN 0-19-910207-4
  2. 1 2 Lambert, D.. The Ultimate Dinosaur Book.New York:Dorling Kindersley, 152–167. o.(1993). ISBN 1-56458-304-X
  3. 1 2 3 Dodson, P.. The Horned Dinosaurs: A Natural History.Princeton:Princeton University Press, 165–169. o.(1996). ISBN 0-691-05900-4
  4. ↑ Lambe, L.M.(1913).„A new genus and species from the Belly River Formation of Alberta”. Ottawa Naturalist27, 109–116. o.
  5. 1 2 3 4 5 6 7 8 Ryan, Michael J., Holmes, Robert; and Russell, A.P.(2007).„A revision of the late Campanian centrosaurine ceratopsid genus Styracosaurus from the Western Interior of North America”. Journal of Vertebrate Paleontology27(4), 94–962. o. DOI:[944:AROTLC2.0.CO;2 10.1671/0272-4634(2007)27[944:AROTLC]2.0.CO;2].
  6. ↑ Thompson, Stefan;and Holmes, Robert:Forelimb stance and step cycle in Chasmosaurus irvinensis (Dinosauria:Neoceratopsia.Palaeontologia Electronica,2007. 04.(Hozzáférés: 2009. július 31.)
  7. ↑ Paul, Gregory, Per Christiansen(2000. 09).„Forelimb posture in neoceratopsian dinosaurs: implications for gait and locomotion”(kivonat). Paleobiology26(3), 450–465. o,Kiadó: BioOne. DOI:<0450:FPINDI>2.0.CO;2 10.1666/0094-8373(2000)026<0450:FPINDI>2.0.CO;2.(Hozzáférés: 2009. július 31.)
  8. ↑ Tweet, J.:Centrosaurinae.Thescelosaurus.Qwest.net,2007.[2009. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva].(Hozzáférés: 2009. július 31.)
  9. 1 2 3 4 Dodson, P..szerk.:Carpenter, K.; and Currie, P.J. (eds.):On the status of the ceratopsids Monoclonius and Centrosaurus, Dinosaur Systematics: Perspectives and Approaches.Cambridge:Cambridge University Press, 231–243. o.(1990). ISBN 0-521-36672-0
  10. ↑ Ryan, M.J., A.P. Russell(2003).„New centrosaurine ceratopsids from the late Campanian of Alberta and Montana and a review of contemporaneous and regional patterns of centrosaurine evolution”. Journal of Vertebrate Paleontology23(3).
  11. 1 2 3 Ryan, M.J., A.P. Russell(2005).„A new centrosaurine ceratopsid from the Oldman Formation of Alberta and its implications for centrosaurine taxonomy and systematics”. Canadian Journal of Earth Sciences42, 1369–1387. o. DOI:10.1139/e05-029.
  12. 1 2 Ryan, M.J.(2007).„A new basal centrosaurine ceratopsid from the Oldman Formation, southeastern Alberta”. Journal of Paleontology81(2), 376–396. o. DOI:[376:ANBCCF2.0.CO;2 10.1666/0022-3360(2007)81[376:ANBCCF]2.0.CO;2].
  13. 1 2 3 4 5 6 Dodson, P.,Forster, C. A, and Sampson, S. D.. Ceratopsidae, 2nd edition,Berkeley:University of California Press, 494–513. o.(2004). ISBN 0-520-24209-2
  14. ↑ Dodson, P.. The Horned Dinosaurs: A Natural History.Princeton, New Jersey:Princeton University Press, 197–199. o.(1996). ISBN 0-691-02882-6
  15. 1 2 Ryan, Michael J.,and Evans, David C..Ornithischian Dinosaurs, Dinosaur Provincial Park: A Spectacular Ancient Ecosystem Revealed.Bloomington:Indiana University Press, 312–348. o.(2005). ISBN 0-253-34595-2
  16. ↑ Dodson, P.„Quantitative aspects of relative growth and sexual dimorphism in Protoceratops”. Journal of Paleontology50, 929–940. o.
  17. 1 2 3 Forster, C. A.. The cranial morphology and systematics of Triceratops, with a preliminary analysis of ceratopsian phylogeny. Ph.D. Dissertation. University of Pennsylvania, Philadelphia, 227. o.(1990). OCLC 61500040
  18. ↑ Lehman, T. M.(1998).„A gigantic skull and skeleton of the horned dinosaur Pentaceratops sternbergi from New Mexico”. Journal of Paleontology72(5), 894–906. o.
  19. ↑ Sampson, S. D., Ryan, M.J.; and Tanke, D.H.(1997).„Craniofacial ontogeny in centrosaurine dinosaurs (Ornithischia: Ceratopsidae): taphonomic and behavioral phylogenetic implications”. Zoological Journal of the Linnean Society121, 293–337. o. DOI:10.1111/j.1096-3642.1997.tb00340.x.
  20. ↑ Dodson, P.. The Horned Dinosaurs: A Natural History.Princeton, New Jersey:Princeton University Press, 244. o.(1996). ISBN 0-691-02882-6
  21. 1 2 Brown, Barnum, Erich Maren Schlaikjer(1937).„The skeleton of Styracosaurus with the description of a new species”. American Museum novitatesno. 955, 12. o,Kiadó: New York City: The American Museum of Natural History. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva].(Hozzáférés: 2009. július 31.)
  22. 1 2 Eberth, David A.,and Getty, Michael A..Ceratopsian bonebeds: occurrence, origins, and significance, Dinosaur Provincial Park: A Spectacular Ancient Ecosystem Revealed.Bloomington:Indiana University Press, 501–536. o.(2005). ISBN 0-253-34595-2
  23. ↑ Gilmore, Charles W.(1930).„On dinosaurian reptiles from the Two Medicine Formation of Montana”. Proceedings of the United States National Museum77(16), 1–39. o.
  24. ↑ Lambe, L. M.(1915).„On Eoceratops canadensis, gen. nov., with remarks on other genera of Cretaceous horned dinosaurs”. Canada Geological Survey Bulletin, Geological Series12(24), 1–49. o.
  25. ↑ Glut, Donald F..Einiosaurus, Dinosaurs: The Encyclopedia.Jefferson, North Carolina:McFarland & Co, 396–398. o.(1997). ISBN 0-89950-917-7
  26. ↑ Glut, Donald F..Styracosaurus, Dinosaurs: The Encyclopedia.Jefferson, North Carolina:McFarland & Co, 865–868. o.(1997). ISBN 0-89950-917-7
  27. ↑ Annak ellenére hogy az előbbiekben egy másik csontmeder is említésre került, amely a BB 156 azonosítót kapta, Ryan és szerzőtársai a legújabb áttekintésükben csak a BB 42 jelzésűt ismerték el.
  28. ↑ Rogers, R. R.(1990).„Taphonomy of three dinosaur bone beds in the Upper Cretaceous Two Medicine Formation, northwestern Montana: Evidence for drought-related mortality”. Palaios5, 394–41. o. DOI:10.2307/3514834.
  29. ↑ Tait, J., Brown, B.(1928).„How the Ceratopsia carried and used their head”. Transactions of the Royal Society of Canada22, 13–23. o.
  30. ↑ Ostrom, J. H.(1966).„Functional morphology and evolution of the ceratopsian dinosaurs”. Evolution20(3), 290–308. o. DOI:10.2307/2406631.
  31. ↑ Weishampel, D. B.(1984).„Evolution of jaw mechanisms in ornithopod dinosaurs”. Advances in Anatomy, Embryology, and Cell Biology87, 1–110. o.
  32. ↑ Coe, M. J.,Dilcher, D. L., Farlow, J. O., Jarzen, D. M., and Russell, D. A.. Dinosaurs and land plants.Cambridge University Press, 225–258. o.(1987). ISBN 0-521-32357-6
  33. ↑ Dodson, P.. The Horned Dinosaurs: A Natural History.Princeton, New Jersey:Princeton University Press, 266. o.(1996). ISBN 0-691-02882-6
  34. ↑ Lull, R.S.(1908).„The cranial musculature and the origin of the frill in the ceratopsian dinosaurs”. American Journal of Science4(25), 387–399. o.
  35. ↑ Lull, R.S.(1933).„A revision of the Ceratopsia or horned dinosaurs”. Memoirs of the Peabody Museum of Natural History3(3), 1–175. o.
  36. ↑ Dodson, P.. The Horned Dinosaurs: A Natural History.Princeton, New Jersey:Princeton University Press, 269. o.(1996). ISBN 0-691-02882-6
  37. ↑ Tanke, D. H,,Farke, A. A.. Bone resorption, bone lesions, and extracranial fenestrae in ceratopsid dinosaurs: a preliminary assessment.Bloomington:Indiana University Press, 319–347. o.(2006). ISBN 0-253-34817-X
  38. ↑ Wheeler, P.E.(1978).„Elaborate CNS cooling structures in large dinosaurs”. Nature275(275), 441–443. o. DOI:10.1038/275441a0.
  39. ↑ Farlow, J. O., Thompson, C. V., and Rosner, D. E.(1976).„Plates of the dinosaur Stegosaurus: Forced convection heat loss fins?”. Science192(4244), 1123–1125. o. DOI:10.1126/science.192.4244.1123. PMID17748675.
  40. ↑ Davitashvili L. The Theory of sexual selection.Izdatel'stvo Akademii Nauk SSSR, 538. o.(1961)
  41. ↑ Farlow, J. O., and Dodson, P.(1975).„The behavioral significance of frill and horn morphology in ceratopsian dinosaurs”. Evolution29(2), 353–361. o. DOI:10.2307/2407222.
  42. ↑ Erickson, G.:DVD Savant Review: The Son of Kong'.DVD Talk.com,2005.(Hozzáférés: 2009. július 31.)
  43. ↑ Perez, D.:The Styracosaurus 1969.The Seventh Voyage.com,2006.[2009. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva].(Hozzáférés: 2009. július 31.)
  44. ↑ Kobak, S.:Dinosaur.Films on Disc,2002.(Hozzáférés: 2009. július 31.)
  45. ↑ Dinosaucers Cast and Crew.TV.com,2007.[2009. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva].(Hozzáférés: 2009. július 31.)
  46. ↑ Red Horn.Zoids Tribute.Mopock.com,2001.[2009. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva].(Hozzáférés: 2009. július 31.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Styracosaurus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
Kategóriák:
Rejtett kategóriák: