Ez lehet a kínaiak leszállóhelye majd a Holdon

A kínai űrhajósok számára kiszemelt leszállóhely, ahol 2030-ban landolni szeretnének, a Hold felénk néző oldalán, az egyenlítői régióhoz közelebb lehet.

A NASA Artemis-programja jelentős késésben van (legalábbis a politikai vezetők által kijelölt tempóhoz képest), azonban Kína töretlenül halad előre. Terveik szerint 2030-ban landol majd az első kínai űrhajós (akit kínai elnevezése alapján tajkonautaként szokás említeni) a Holdon.

A sikeres emberes küldetés alapja, hogy olyan helyszínt szemeljenek ki e célra, ahol a lehető legkevesebb akadály áll a felszín elérése előtt. Emellett azonban az se utolsó szempont, hogy egy űrhajós miféle vizsgálatokat végezhet majd el az adott helyszínen, amit egy robotszonda nem tud. Könnyen érthető, hogy sok szempont figyelembe vételével döntik el, mi is legyen a leszállás helyszíne.

A Nature Astronomy folyóiratban nemrégiben részletes elemzést tettek közzé a kínai szakemberek arról, hogy mely helyszín volna igazán előnyös az űrhajósaik landolása szempontjából. A kiszemelt hely, a Rimae Bode területe viszonylag sík, vagyis relatíve könnyű a landolás. Mivel a Föld felé néző oldalon van, így nem lesz szükség rádiós átjátszó műholdra a kommunikációhoz.

Az ottlét során a napfényben fürdő területen az energiaellátás sem jelent majd problémát. Korábban mintegy 30 helyszínt vizsgáltak át, és ezek közül választották ki az ígéretesebbeket. Az új felmérésben tovább szűkítették a lehetőségeket, indokolva is persze, hogy miért ezt választották. A vizsgálatokról a Scientific American számolt be.

A helyszín szerepelt már az Apollo-program kiszemelt leszállóhelyei közt is, de akkor elvetették. Viszont a jelentőségéből semmit sem veszített. A terület egyik részén holdi értelemben fiatalabb bazaltfelszín található, másik része pedig igen ősi, így geológiai szempontból afféle svédasztalnak tekinthető. Számos különböző típusú, vulkáni eredetű részből áll, a tanulmányban ezek részletes elemzését végezték el a kínai kutatók, a rendelkezésre álló adatok alapján.

👁 Image

A területen évmilliárdokkal ezelőtti vulkánkitörés hamurétege is található, amelyről például azt feltételezik, hogy a holdköpeny anyagából származhat. Ennek megismerése önmagában is izgalmas lehetőség, ugyanis az összetétel vizsgálatából lehet a holdi geológiai múltra is következtetni. Ezek segíthetnek megérteni, miként vált az egykor igen aktív felszínű égitest azzá a halott világgá, amelynek ma ismerjük.

A régió űrszondákról végzett megfigyelései alapján feltételezhető, hogy víz is rejtőzik itt – a vízről pedig tudjuk, hogy az egyik legfontosabb nyersanyag volna a Holdon. Nemcsak az emberek számára tehetné élhetővé a területet, hanem rakéta-üzemanyaggá is alakítható, így a holdi bázisokról indulhatnának távolabbi célpontok felé űrjárművek.

Ha a hamurétegről beigazolódik, hogy vizet tartalmaz (ilyen esetekben mindig ásványokban kötött vízre kell gondolni), akkor az azt is jelenti, hogy a holdköpeny is „nedvesebb” a vártnál. Mivel az egyenlítői vidéken számtalan szempontból ideálisabb volna a környezet az emberi tevékenységre, mint a sarkvidékeken, ezért különösen fontos volna a víz lehetőségét felmérni.

A kínai szakemberek több pontot is kiválasztottak a Rimae Bode területén, ahol landolhatnának az űrhajósaik. Ezek bármelyikén lehetne olyan kőzetmintákat kinyerni, amelyek földi vizsgálata, összehasonlítása más területek mintáival nagy előrelépést jelentene.

Az persze, ha itt lesz az első kínai leszállás helyszíne, nem zárja ki azt sem, hogy később majd a sarkvidéki területet is meghódítsák a tajkonauták. Már 2026-ban indul az automata Csang’o-7 szonda a déli sarki Shackleton-kráter peremvidékére, majd 2029-ben a Csang’o-8 a szintén déli sarkvidéki területen. A későbbre tervezett, kínai vezetésű, nemzetközi együttműködéssel építendő emberes holdbázis (ILRS) alapjául szolgálhatnak majd ezek a küldetések.