Az Algorand egy bizánci megállapodási protokollt használ, amely proof-of-stake konszenzus mechanizmuson alapul.^[17][18] Amíg a stake nagy része nem rosszindulatú kezekben összpontosul, a protokoll megtűri a rosszindulatú felhasználókat és központi irányítás nélkül is konszenzust ér el.

Az első fázis (ami a blokkjavaslat fázisa) a proof-of-stake elveit használja. Ebben a fázisban a rendszerben véletlenszerűen, de súlyozottan kiválasztanak egy felhasználói bizottságot, hogy javaslatot tegyenek az új blokkra. A bizottság kiválasztása a "kriptográfiai szortírozás" nevű folyamaton keresztül történik, ahol minden felhasználó egy igazolható véletlenszerű függvény (angolul: VRF) lokális végrehajtásával határozza meg, hogy részt vesz-e a bizottságban. Ha a VRF azt jelzi, hogy a felhasználót kiválasztották, a VRF kriptográfiai bizonyítékot ad vissza, amellyel ellenőrizhető, hogy a felhasználó tagja-e a bizottságnak. Annak valószínűségét, hogy egy adott felhasználó részt vesz a bizottságban, befolyásolja az adott felhasználó által birtokolt ALGO tokenek száma (a stake).

Miután megállapította, hogy egy felhasználó részt vesz a blokkkiválasztó bizottságban, a felhasználó létrehozhat egy javasolt blokkot, és a második fázisban áttekintésre/elemzésre eljuttatja a hálózathoz. A felhasználó a VRF-ből származó kriptográfiai bizonyítékot a javasolt blokkba helyezi a bizottsági tagság bizonyítása céljából.^[19]

A második szakaszban (a blokk véglegesítési szakaszban) a Bizánci Megállapodás protokollt használják a javasolt blokkokról történő szavazáshoz. Ebben a második szakaszban kriptográfiai válogatással új bizottságot alakítanak ki. Amikor a felhasználók megállapították, hogy részt vesznek ennek a második szakasznak a szavazóbizottságában, elemzik a kapott javasolt blokkokat (beleértve az első szakasz bizottsági tagságának hitelesítését), és szavaznak arról, hogy valamelyik blokkot el kell-e fogadni. Ha a szavazóbizottság konszenzust ér el egy új blokkról, akkor az új blokkot előterjesztik a hálózatra.^[20]

Az Algorand konszenzus algoritmuson belül a tagság mindkét bizottságban változik minden alkalommal, amikor a fázis fut. Ez megvédi a felhasználókat a célzott támadásoktól, mivel a támadó nem tudja előre, hogy mely felhasználók lesznek a bizottságban. Két különböző Algorand blokk nem juthat konszenzusra egy körben.^[21] Egy külső biztonsági audit szerint a modell figyelembe veszi az időzítési problémákat és a támadó akcióit is, például amikor a támadó irányítja az üzenetek kézbesítését. ^[22]