Bosznia-Hercegovina területe 51129 négyzetkilométer. Horvátországgal rendkívül hosszú, 932km közös határa van északon és délnyugaton. Északkeletről Szerbiával, délkeletről pedig Montenegróval (Crna Gora) szomszédos. Bosznia-Hercegovina nagyrészt természetes határokkal rendelkezik, amelyeket északon a Száva, keleten a Drina, délnyugaton pedig a Dinári-hegység alkot.

Az ország két történelmi-földrajzi egységből, az északon elterülő, nagyobb (mintegy 42 ezer négyzetkilométert kitevő) Boszniából, valamint a déli Hercegovinából áll. Mindkét rész nagyobb részben hegyvidéki terület, de a felszín jellegzetességei eltérőek.

Észak felé a hegyvidék a Száva-mellék (Posavina) lágy dombokkal borított vidékébe, majd a Pannon-síkságba megy át. Boszniának a dinári hegyvidékhez tartozó részei kelet-nyugati irányban húzódnak. Hercegovina a Hegyi- (vagy Magas-) és az Adriai- (vagy Alacsony-) Hercegovinából áll. Utóbbi Neum (Magyarországon ismertebb nevén Naum) és a Klek-félsziget között kiér a tengerre. Jelentősek az ún. poljék (kis, völgyekben elterülő síkságok) is, amelyek a nagyobb boszniai folyók mentén észak–déli irányban húzódnak. Délnyugaton, délen és délkeleten a kiterjedt karsztmezők (a Livnói, Duvnói és a Popovo polje) adják a táj jellegzetességét.

A világ tengerparttal rendelkező országai közt itt a legrövidebb a vízi határ hossza a szárazföldihez képest.^[16]

Bosznia-Hercegovina területének 13,6%-a művelhető, de mezőgazdasági művelés alatt csak 3%-a áll. Az ország természeti erőforrásai között említendők a szén, a vas, a bauxit, a mangán, a réz, valamint a fa és a jelentős vízenergia. Bosznia-Hercegovina számára a ritkán előforduló földrengések és áradások jelentik az egyetlen komoly természeti veszélyforrást. A legsúlyosabb természeti problémák közé az ipari eredetű légszennyezettség, a területnek az ökológiai tudat és kultúra hiányából fakadó általános szennyezettsége, és a fokozott erdőirtás tartozik.

Legmagasabb pontja: Maglić (2386 m)

• Legnagyobb folyók: Száva (Sava) (945km), Drina (346km), Neretva (218km), Una (214km), Orbász (240km), Boszna (271km).
• Legnagyobb tavak: Jablanicai-víztározó, Drina-víztározó

Bosznia-Hercegovina éghajlata kontinentális: a nyarak forrók, a telek hidegek. A nagy tengerszint feletti magasságban fekvő vidékeken a nyár rövid és hűvös, a tél pedig kemény. Az ország déli és tengerparti területein a telek esősek, enyhék, ahol erős mediterrán hatás érvényesül.

Föderatív parlamentáris köztársaság.

Az ország a Daytoni békeszerződés értelmében két entitásra:

• a horvátok és bosnyákok alkotta Bosznia-hercegovinai Föderációra és
• a szerbek alkotta Boszniai Szerb Köztársaságra,

valamint egy különleges övezetre,

• a Brčkói Körzetre (a térképen zölddel, illetve „a”-val jelölve)

van felosztva.

A Bosznia-hercegovinai Föderáció

• A Bosznia-hercegovinai Föderáció 10 kantonból áll, melyek élén a zsupán áll. A kantonok horvátok által használt, félhivatalos megnevezése a županija, azaz megye. A kantonok különböző számú községre tagolódnak tovább: a 10 kantonban összesen 85 község található.^[19]

1. Una-Szanai kanton (Unsko-sanski kanton, Unska-sanska županija), székhelye Bihács
2. Szávamelléki kanton (Posavski kanton, Posavska županija), székhelye Orašje
3. Tuzlai kanton (Tuzlanski kanton, Tuzlanska županija), székhelye Tuzla
4. Zenica-doboji kanton (Zeničko-dobojski kanton, Ženičko-dobojska županija), székhelye Zenica
5. Boszniai Drina-menti kanton (Bosansko-podrinjski kanton, Bosanska-podrinjska županija), székhelye Goražde
6. Közép-Boszniai kanton (Srednjobosanski kanton, Srednjobosanska županija), székhelye Travnik
7. Hercegovina-neretvai kanton (Hercegovačko-neretvanski kanton, Hercegovačko-neretvanska županija), székhelye Mostar
8. Nyugat-Hercegovinai kanton (Zapadnohercegovački kanton, Zapadnohercegovačka županija), székhelye Široki Brijeg
9. Szarajevó kanton vagy Szarajevói megye (Kanton Sarajevo, Sarajevska županija), székhelye Szarajevó
10. Livnói/Hercegboszniai kanton (Livanjski kanton, Hercegbosanska županija), székhelye Livno

Boszniai Szerb Köztársaság

• A Boszniai Szerb Köztársaság hét régióra oszlik. A régiók különböző számú községre tagolódnak tovább: a 7 régióban összesen 65 község található.^[19]

1. Banja Lukai régió, székhelye Banja Luka
2. Doboji régió, székhelye Doboj
3. Bijeljinai régió, székhelye Bijeljina
4. Vlasenicai régió, székhelye Zvornik
5. Szarajevó-Romanija régió, székhelye Sokolac
6. Fočai régió, székhelye Foča
7. Trebinjei régió, székhelye Trebinje

Tervben van, hogy a Bosznia-hercegovinai Föderáció 10 kantonját 4 régióvá szervezik át.^[20]

Az 1995-ben Daytonban megkötött egyezmény értelmében Bosznia és Hercegovina két önálló területi egységre oszlik: Bosznia-Hercegovinai Föderáció és Szerb Köztársaság. Az alkotmány szerint mind a két területi egységnek van külön hadserege, csak a határőrség közös. Ezeket a hadseregeket egy 2001-es közös egyezmény értelmében lecsökkentenék bizonyos szintre.

Az ország népességének száma 1990 körül érte el a csúcsot, azóta folyamatosan csökken.

A népesség változása:^[21]

1980: 4,2 millió

1990: 4,4 millió

2000: 3,7 millió

2010: 3,7 millió

2018: 3,5 millió

2020: 3,3 millió

2025: 3,1 millió

Bosznia-Hercegovinában bosnyákok, szerbek és horvátok élnek. Gyakorlatilag mindhárom etnikum államalkotó nemzet, bár a horvátok számára folyamatosan csökkenő létszámukkal arányosan apadozik az a befolyás is, amit e státusz biztosít. Az érzékeny nemzeti politika miatt az ország függetlensége óta csak egyszer, 2013-ban rendeztek népszámlálást. A 2013-as adatok szerint a lakosság 50,1%-a volt bosnyák, 30,8%-a szerb, 15,4%-a horvát.^[22]

• 👁 A bosnyákok aránya (2013)
  
  A bosnyákok aránya (2013)
• 👁 A szerbek aránya (2013)
  
  A szerbek aránya (2013)
• 👁 A horvátok aránya (2013)
  
  A horvátok aránya (2013)

A „boszniai” és „bosnyák” fogalmakat a magyar nyelvben is sokan keverik. Az előbbi melléknév egyszerűen Bosznia-Hercegovinára – vagy olykor csak Bosznia nevű történelmi tartományára – illetve ezek bármilyen nemzetiségű lakosságára utal. Az utóbbi a Bosznia-Hercegovinában – és a volt Jugoszlávia más területein, főként a Szandzsákban – élő muszlim hitű, vagy ilyen családból származó és boszniai (vagy horvát, szerb) nyelvű délszlávokat jelöli. A „bosnyák” elnevezés 1993-ban lett hivatalos, a jugoszláv időszakban a muszlim (mint etnikai megjelölés) volt használatban. Nem összekeverendő a baranyai bosnyákokkal.

Az ország alkotmánya nem határoz meg hivatalos nyelveket.^[23][24][25] A gyakorlatban azonban a három fő népcsoport nyelvét hivatalos nyelvként használják. A bosnyák, szerb és horvát nyelv egyenlő státuszát az Alkotmánybíróság 2000-ben megerősítette.^[25]

A 2013-as népszámlálás eredményei szerint a lakosság anyanyelve:

• 52,86%-a bosnyák,
• 30,76%-a szerb,
• 14,6%-a horvát,
• 1,57%-a más nyelv
• 0,21% nem adott választ.

A bosnyákok zöme muszlim, a szerbek zöme ortodox keresztény, a horvátok zöme római katolikus vallású, egy apró csoportot pedig főleg a protestánsok alkotnak vegyes származással.

A 2013-as népszámlálás alapján a lakosság vallási megoszlása:^[26]

• 50,7% muszlimnak,
• 30,75% szerb ortodox kereszténynek,
• 15,2% római katolikusnak,
• 1,15%-a egyébnek,
• 1,1% agnosztikusnak vagy ateistának vallotta magát.

Az elenyésző maradék nem válaszolt a kérdésre.

• 👁 A muszlimok aránya (2013)
  
  A muszlimok aránya (2013)
• 👁 Az ortodox keresztények aránya (2013)
  
  Az ortodox keresztények aránya (2013)
• 👁 A katolikusok aránya (2013)
  
  A katolikusok aránya (2013)

Agrár-ipari ország. Az ország gazdasága leginkább a kisparaszti termelők által működtetett mezőgazdaságot jelentette, amely mindig is nagy fokú importra szorult.

A szocializmus idején Bosznia-Hercegovinában a nehéz- és a hadiipar élvezett elsőbbséget. A háború alatt tönkrement ipar, és a munkaerő felszámolása (hadsereg toborzása, halálos áldozatok) óriási recesszióval sújtották az országot. A termelés 80%-kal esett vissza. 1996 és 1998 között javult valamelyest a termelés, majd 1999-ben lényegesen lassult a növekedés. 2002-ben a munkanélküliség 40%-os volt. Nehéz felmérni a gazdaság állapotát, mert annak ellenére, hogy mindkét entitás kiadja a maga statisztikai adatait, az egész államra vonatkozó adatok korlátozottan állnak rendelkezésre. Emellett a hivatalos statisztika nem veszi figyelembe az országszerte elterjedt, és minden társadalmi rétegben jelentős mértékű szürkegazdaságot.

2003-as becslések alapján a GDP kb. 24,31 milliárd USD-t tesz ki, a növekedés mértéke pedig évi 3,5%. Az egy főre jutó GDP 6 100 USD. Ágazatonkénti lebontásban a GDP 13%-a esik a mezőgazdaságra, 40,9% az iparra, 46,1% pedig a szolgáltatásokra. A dolgozók 40%-a munkanélküli. Bosznia-Hercegovina fő mezőgazdasági terményei a búza, kukorica, valamint a különféle zöldségek és gyümölcsök. Kedvező kilátásokat jelent, hogy kezd újjáéledni a háborúval megszűnt turizmus. Ennek előmozdítására jó példa a boszniai horvát hadsereg által 1993-ban felrobbantott mostari híd 2003-as újjáépítése.

A fő iparágak: acélgyártás, szénbányászat, vasipar, autóipar, textilipar, dohánygyártás, bútorgyártás és kőolajfeldolgozás.

A főútvonalak jó minőségűek. A teljes úthálózat hossza 21 846km.

Az ország vasúthálózata viszonylag fejlett. Igen nagyarányú a villamosítottság (kb. 75%). A teljes vasúthálózat hossza 1021km, melyből villamosított 750km.

Az ország fő nemzetközi repülőtere Szarajevó mellett működik.

Ezeken kívül számos kisebb repülőtér található az országban.

Kikötők száma: 5 (Gradiška, Brod, Šamac, Brčko, Orašje)

Az ország legfontosabb múzeuma, a Zemaljski muzej a Monarchia alatt épült; legfontosabb kiállítási tárgya a szarajevói Haggada, amelyet a Spanyolországból 1492-ben elűzött szefárd zsidók hoztak magukkal Szarajevóba költözésükkor.

Jellegzetes ételek:

• Pljeskavica: Leginkább a Hamburgerre hasonlítható étel. Lapos fűszeres sülthús meleg lepényben salátával, pavlakával (sós tejfel), hagymával, ketchuppal és majonézzel. Jellemzően nincs benne sajt vagy túró.
• Csevapcsicsi: Kicsi, henger alakúra formázott fűszeres sült hús
• Ratluk: Édesség. A vendégeket illik ratlukkal és vízzel kínálni.
• Tufahija: cukros vízben főtt, dióval töltött alma.
• Burek: sós vagy édes töltelékkel töltött péksütemény

A téli sportok a mai napig rendkívül népszerűek. Az első síklub Szarajevóban már 1928-ban megalakult. A két legkedveltebb síterep a Bjelasnica-Igman 2 üzemelő felvonóval, illetve a Jahorina 8 üzemelő felvonóval (csákányos és beülős), különféle erősségi fokozatú pályákkal. Az éghajlat miatt egészen áprilisig síelhető minőségű havat találhatunk szerencsés esetben, ami a sok csapadék miatt gyakran a 2 m-es mélységet is elérheti. Minden felvonó elektronikus beléptetőrendszerrel van felszerelve. A sípályák körüli infrastruktúra a háború ideje alatt jelentősen leamortizálódott, de a hazai és visszatérő horvát, szlovén befektetők már dolgoznak a rekonstrukción és több sor új pályaszállással is bővült a síterep. A Bjelasnicai pályától néhány kilométerre található az Igman-i síugrósánc.

1984-ben Szarajevó adott otthont a 14. téli olimpiai játékoknak.

Bosznia és Hercegovina eddig még nem nyert önállóan érmet az olimpia játékok során, de Jugoszláviához tartozva összesen 87 érmet nyertek, ebből 26 aranyat, 32 ezüstöt és 29 bronzérmet. A legnépszerűbb sportág volt a torna.

• Bővebben: Bosznia-Hercegovina az olimpiai játékokon vagy Jugoszlávia az olimpiai játékokon

• Bővebben: Bosznia-hercegovinai labdarúgó-válogatott

A Bosznia-hercegovinai labdarúgó-válogatott eddig még nem ért el kimagasló eredményeket. A válogatott kvalifikálta magát a 2014-es brazíliai labdarúgó-világbajnokságra, ahol az F csoportkörbe Argentína, Nigéria és Irán csapatával került, de innen nem tudott továbbjutni a harmadik helyen végzett.