| Pontosság | ellenőrzött |
| Michel Barnier | |
| 👁 Image | |
| Franciaország miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 2024. szeptember 5.–2024. december 13. | |
| Előd | Gabriel Attal |
| Utód | François Bayrou |
| Született | 1951. január9. (75 éves)[1][2][3][4][5] La Tronche |
| Párt |
|
| Szülei | Denise Barnier Jean Barnier |
| Házastársa | Isabelle Altmayer (1982. január16. – ) |
| Gyermekei | Nicolas Barnier |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | ESCP Europe[5] |
| Díjak |
|
| 👁 Michel Barnier aláírása | |
| Michel Barnier aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Michel Barnier témájú médiaállományokat. | |
Michel Barnier (La Tronche, 1951. január9.[1][2][3][4][5] –) francia jobboldali politikus, 2024. szeptember 5. és december 13. között Franciaország miniszterelnöke.
2006 és 2015 az Európai Néppárt alelnöke, 2016-tól 2019-ig az EU főtárgyalója az Egyesült Királysággal a Brexittel kapcsolatban folytatott tárgyalásain. Ezt követően 2019-ig az Európai Bizottság Egyesült Királysággal való kapcsolataiért felelős munkacsoportjának vezetője volt.
Családja
[szerkesztés]Nős; 3 gyermeke van.
Életpályája
[szerkesztés]Párizsban szerzett diplomát az ESCP-n (European Business School in Paris). Francia anyanyelve mellett angolul beszél.
Franciaországban szenátor volt, majd több kormányban miniszterként vett részt. 2006 és 2015 között az Európai Néppárt alelnöke volt.
2016-tól 2019-ig az EU főtárgyalója az Egyesült Királysággal a Brexittel kapcsolatban folytatott tárgyalásain. Ezt követően 2019-ig az Európai Bizottság Egyesült Királysággal való kapcsolataiért felelős munkacsoportjának vezetője volt.
2021-ben bevándorlásellenes programmal megpályázta a Köztársaságiak államfőjelöltségét, de nem sikerült azt elnyernie.[6]
2024 szeptembere és decembere között a modern Francia Köztársaság legrövidebb ideig szolgáló kormányát vezette. A koalíció azt követően omlott össze, hogy Barnier parlamenti szavazás nélkül elfogadtatott egy költségvetési törvényt, aminek következtében a parlamenti többség a kormány elleni bizalmatlansági indítványt elfogadta.[7]
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- A Francia Köztársaság Becsületrendjének tisztje
- Robert Schuman-emlékérem (2005)
- A Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal
Publikációi
[szerkesztés]- 2014: "Se reposer ou être libre“ – Gallimard
- 2008: "Europe, cards on the table“ - Acropole
- 2008: "Who will feed the world: a new agricultural revolution" - Acropole
- 2007: "Atlas for a sustainable world" - Acropole
- 2005: "Sortir l’Europe des idées reçues" - Plon
- 2001: "Notre contrat pour l'alternance" - Plon
- 1994: "Vers une mer inconnue" - Pluriel
- 1994: "Le Défi écologique - Chacun pour tous" - Hachette
- 1992: " Atlas des risques majeurs" - Plon
- 1985: "Vive la politique" - Stock
Jegyzetek
[szerkesztés]- 1 2 Sycomore(francia nyelven).(Hozzáférés: 2017. október 9.)
- 1 2 Brockhaus Enzyklopädie(német nyelven).Brockhaus.F.A. Brockhaus, 1796(Hozzáférés: 2017. október 9.)
- 1 2 Roglo
- 1 2 Munzinger Personen(német nyelven).(Hozzáférés: 2017. október 9.)
- 1 2 3 Francia Nemzeti Könyvtár:BnF-források(francia nyelven).(Hozzáférés: 2024. február 26.)
- ↑ Karóczkai Balázs, Renczes Ágoston:Hét politikus, akiről 2021-ben hallottál utoljára(magyar nyelven).azonnali.hu, 2021. december 31.[2022. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva].(Hozzáférés: 2022. január 15.)
- ↑ No-confidence vote topples French government, plunges country into chaos.The Washington Post, 2024. december 4.(Hozzáférés: 2024. december 4.)
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- azonnali.hu Archiválva2019. június 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (2018. nov.)
